A szoborról
A Táncsics szobrot Antal Károly készítette, anyaga mészkő, mérete 210 cm.
Táncsics Mihály (1799-1884)
A jobbágyszármazású Táncsics Mihály 1799-ben született. Takácsként végzett kezdeti tanulmányai után, majd Budán elvégezte a tanítóképzőt. A tanítói oklevél megszerzése után szolgadiákként több gimnáziumban is megfordult, Kecskeméten, Nyitrán valamint Pesten is. Jogi tanulmányait már nem fejezte be, mert közben az irodalom és a magyar nyelvészet iránt kezdett el érdeklődni.
Miközben különböző nemesi családoknál nevelőként dolgozott, nyelvészeti kérdésekkel foglalkozott. Számos kritika érte. Nagyon kelendőek voltak azonban a számos kiadást megért tankönyvei.
Figyelme egyre inkább a politika felé terelődött. Az 1830-as évek közepétől megjelent irányregényeiben és publikációiban, valamint a Kunoss Endrével együtt szerkesztett Természet című lapban a polgári átalakulás Széchenyi által megfogalmazott, felülről építkező, programját népszerűsítette.
A negyvenes évek elejétől, a Pesti Hírlap megjelenésétől azonban Kossuth mellé állt. A cenzúra miatt nagyrészt külföldön megjelent politikai röplapjaiban és népkönyveiben a reformellenzék programjának elfogadtatásáért, megvalósításáért, az érdekegyesítés paraszti bázisának megteremtéséért harcolt.
Csak 1848-ban jelent meg az Owen, Fourier, Cabet nyomán, 1843-ban Józanész címmel írt műve, melyben kifejtette elképzeléseit, a magántulajdont kiküszöbölő, osztály nélküli kommunista társadalomról. Táncsics belátta azonban, hogy Magyarországon a történelmi fejlődés a polgári átalakulást tűzte napirendre. Felvetette a jobbágyság minden váltság nélkül történő megváltásának, a feudális viszonyok forradalom útján történő felszámolásának lehetőségét. 1846-ban európai körútjáról hazatérve bujkálnia kellett, 1847 márciusában azonban elfogták és sajtóvétségért bűnvádi eljárást indítottak ellene. Börtönéből 1848. március 15-én szabadította ki a márciusi ifjak által vezetett pesti nép.
1848 áprilisában a siklósi kerület képviselője lett az országgyűlésben, ekkor indítja lapját is, mely Munkások Újsága címmel a parasztság és a munkásság érdekeiért harcoló hetilap volt. A szabadságharc leverése után lapját betiltották, sőt, a megtorlások idején in effigie kivégezték, nyolc évig rejtőzködnie kellett. Felesége saját házuk alatt készített számára rejtekhelyet, s itt élt 1857. májusáig, az amnesztia kihirdetéséig. Illegalitásban írt röpirataiban ellenállásra szólított az önkényuralom ellen és felkelést készített elő. 1860-ban egy március 15-i tüntetés szervezése és röpiratainak terjesztése miatt elfogták és 15 évi börtönre ítélték. 1860-ban ismét letartóztatták, felségsértésért 10 évre ítélték, ahonnan csak az 1867-es kiegyezést követően, csaknem megvakulva szabadult.
Az 1869-72 közötti országgyűlésen az orosházi választókerület képviselőjeként interpellált a választójog kiterjesztése, az egyház és állam szétválasztása, és a földreform megkezdése érdekében. 1869-ben csatlakozott az Általános Munkásegylethez, mely elnökévé választotta, miközben szerkesztette az Arany Trombita című lapot, mely egyben az egylet közlönyeként funkcionált.
Az Általános Munkásegylet vezetőivel a munkásmozgalom internacionalista iránya miatt támadt nézeteltérései következtében 1870 júniusában leköszönt elnöki tisztéről, kapcsolata a szocialista mozgalommal azonban haláláig megmaradt. Képviselői mandátumának lejárta után a közélettől visszavonult. Miközben önéletrajzán dolgozott és összes művei gyűjteményes kiadását készítette elő, anyagilag tönkrement, házát elárverezték. A parasztságban már nem látott a fennálló társadalmi és gazdasági viszonyok megváltoztatására alkalmas potenciális erőt, a munkásosztályra pedig, mint egy jövőbeli politikai vezető rétegre tekintett.
Forrás:
